Az elmúlt időszakban újra és újra ugyanazt a mondatot hallottuk a látogatóktól: „Egy ilyen kis faluban egy ilyen nívós hely… hogyan?” Szenvedéllyel, kitartással, minőséggel és hittel – abban, hogy vidéken is lehet színvonalasan, szeretettel és büszkén alkotni. A...
Az ulti nem sietős játék. Nem kapkod, nem villog, nem akar többnek látszani annál, ami. Asztal kell hozzá, idő, figyelem – és egymás. Ők pedig egy jól összeszokott, kiváló közösség. Köszönjük a szervezőknek!
Nem október 1-et írunk ès nem egy világnapot ünnepeltünk ma, hanem december 12-két írunk és meghajoltunk időseink előtt.
Ma ugyanis ünnepélyesen köszöntöttük Kóspallag régebb óta fiatal lakóit. A programot a polgármesteri köszöntő nyitotta meg, majd elhangoztak a helyi dalkör gyönyörű énekei és láthattuk Lelkes Árpi és barátai gyönyörű mezőségi párostáncait is a Suhaj Zenekar élő kíséretével. Megható versekkel készült Botos Kati néni és Magdi néni, az ebédről pedig Stefkó Imre gondoskodott, aki ismét kiváló ételt tálalt. Végül a Hivatal dolgozóinak és a Képviselő-testületnek köszönhetően egy apró ajándékkal is kedveskedtünk vendégeinknek.
Olyan emberek ültek a teremben, akik folyton megmutatják, hogyha a világ talán változik is, néha veszít a rendjéből – de az ember mégis képes megőrizni önmagát, és képes másokat is megtartani benne.
Olyan emberek, akik már túl vannak a bizonyítás kényszerén. Túl a versenyeken, túl a hiúságokon, túl azon, hogy milyen képet mutatnak magukról másoknak. Akiknek egyetlen feladata marad: hordozni a lényeget. Az élet esszenciáját.
Olyan emberek, akik belátják, amijük van – és bátran vállalják azt. Akik ezt a bátorságot már sokszor megmutatták – háborúkon, korszakváltásokon, nélkülözéseken, pandémián, energiaválságon keresztül. Megvívták az élet nagy csatáit.
Olyan emberek, akik kapaszkodókat nyújtanak nekünk, hogy ne veszítsük el a mértéket egy olyan korban, ahol szinte minden a túlzásokra, az azonnaliságra, a szélsőségekre épül. Akik segítenek hinni abban, hogy a bizalom nem naivitás, hanem döntés. Akikben ott lakoznak a klasszikus értékek – a tisztesség, a kitartás, az adott szó, melyek nem ódivatú terhek, hanem a közösségi élet csendes tartópillérei.
Ilyenek a mi időseink.
Nemcsak a múlt részesei, hanem a jelen kitüntetett szereplői. Továbbra is közénk tartoznak – szükségünk van rájuk, a szavaikra, a humorukra, a bölcsességükre, a tekintetük nyugalmára.
Mi pedig tartozunk nekik valamivel:
– azzal, hogy figyelünk rájuk,
– hogy megbecsüljük őket,
– hogy méltó életet biztosítunk számukra.
Isten áldja az időseket, a szépkorú falubelieket!
Az elmúlt időszakban újra és újra ugyanazt a mondatot hallottuk a látogatóktól: „Egy ilyen kis faluban egy ilyen nívós hely… hogyan?” Szenvedéllyel, kitartással, minőséggel és hittel – abban, hogy vidéken is lehet színvonalasan, szeretettel és büszkén alkotni. A...
Az ulti nem sietős játék. Nem kapkod, nem villog, nem akar többnek látszani annál, ami. Asztal kell hozzá, idő, figyelem – és egymás. Ők pedig egy jól összeszokott, kiváló közösség. Köszönjük a szervezőknek!
Polgármester
